Megparancsolom az alázatosaimnak, hogy viseljenek megalázó ruhát, mint női nemi szerveket .

Saját perverz birodalmam úrnőjeként uralkodom a legfelsőbb szinten, alárendeltjeimnek diktálva a ruhát. Minden nap kiadok egy új szekrényparancsot, és mohón engedelmeskednek, az elképzelhető legmegalázóbb ruhákat feladva, a legkegyetlenebb szüzekké alakulva. Érezhető engedelmességük izgalma, izgalmuk tükrözi sajátomat, ahogy belecsusszannak megalázó öltözékükbe. Közös élvezetünk szimbiotikus tánc, a dominancia és alárendeltség csábító játéka, amitől mindketten eláll a lélegzetünk. A ribanc slampos énjeik látványa az odaadásukról tesz tanúbizonyságot, engedetlenségük tükröződése. És minden pillanat megörökítéseként a közös perverzitásunk pillanata. Ez a mi világunk perverzionista pillanata, ahol a perverzumok az én törvényszerűségemnek engedelmeskednek, ahol az én alázatosságom valóságosabb, alázatossága és alázatosságának alanyai.